JANIKOVSZKY ÉVA ÍRÓ ÉLETE, MUNKÁSSÁGA

Életművét bemutatni, életrajzát kikutatni, műveinek mondanivalóját feltárni könnyű és nehéz feladat is egyben. Rádióban, nemrég elhangzott emlékező műsorban figyeltem fel soha nem hallott részletekre, 30-nál is több kötetének címére, melyet 35 nyelvre fordítottak le még életében.

Ismertem műveinek nagy részét a 33 éves óvónői munkásságom alatt és saját gyermekeimmel, valamint a sok száz kis óvodással derültünk, nevettünk humorán, a környező világ dolgain, műveiből kiemelve részleteket, akár Anyák napján vagy más óvodai ünnepélyeken eljátszva, tükröt tartva a felnőtteknek a szülőknek és óvodás társaiknak 6-7 éves kortól akár 106 éves korig.

Könyvei népszerűek, általuk betekintést nyertünk és nyerünk a mindig változó világra, de benne a gyermeki lélekről, gondolkodásmódról, gyermeki problémákról is képet kapunk. Kiderül, hogy milyen a kapcsolatuk a felnőttekkel, a szülőkkel, a tágabb családdal.

Örök téma Janikovszky Éva könyveiben a mindenkori közösségben élő érző gyermek konfliktusa, melyet őszintén feltár és választ kér, válaszra vár.

Valójában saját élete is tükör számunkra a múlt századból, benne a történelem, a családtörténelem a vészkorszakban, gyermekkora, ifjúsága idején.

Kuces (Kucses-nak ejtendő) Éva Etelka Nametta néven született Szegeden 1926. júl. 14-én

Szülei: Kuces Pál és Bartos Júlia, nagyszüleinek Szegeden papírkereskedése és könyvkiadója volt (Gyermekek Világa c. hetilapnak Móra Ferenc volt a szerkesztője).

Az Ifjú leány, Kuces Éva korán kezdett naplót írni. Szülei válása után, nevelőapja Donászy Ferenc a Délmagyarország c. zenei lap színikritikusa lett.

  • Bátorítására Szegeden Leánygimnáziumban érettségizett 1944-ben, és azonnal újságíró akart lenni nevelőapja lapjánál,
  • majd egyetemre ment 1944-48 között néprajzot német és magyar nyelvet tanult,
  • 1948-50 között az ELTE-n szociológiát, filozófiát, antropológiát, pszichológiát tanulmányozott.
  • 1950-ben tanári diplomát szerzett,
  • majd a Vallás Oktatásügyi Minisztériumban 1950-től Nevelésügyi Osztályon dolgozott, kapcsolatot tartott a Tankönyvkiadó Vállalattal, bírálatra küldte oda a könyveket.
  • 1952-ben ment férjhez dr. Janikovszky Bélához
  • 1953-54. Ifjúsági Kiadónál lektor
  • 1955-ben János néven fia született (aki később mérnök lett, külföldön dolgozott és a 1990-es években tért haza a Móra Kiadóhoz)
  • Janikovszky Éva 1964-től főszerkesztő a Minerva Kiadónál 1982-ig
  • 1978- és 1995 között újabb pozíciók és megbízások tulajdonosa lett,
  • elnök az IBBY-Bizottságában
  • UNICEF-nél elnökségi tag.
  • 1991-től Elnök a Staféta Alapítványnál (hátrányos helyzetű gyermekekért küzd)
  • 1996-tól Elnök az Írószövetség Gyermekirodalmi Főosztályon.
  • 2003. júl.14 én Budapesten elhunyt, de élete életműve megmaradt nekünk.

Első gyermekkönyvét Kispál Éva néven írta 1957-ben Csip Csup címmel a víz körforgásáról,

majd lányregények (Szalmaláng 1960, Aranyeső 1962) és gyermekmonológok (Zoli tortája) A tükör előtt -Egy kamasz naplója követték ezt.

  • Te is tudod? 1962
  • Ha én felnőtt lennék 1965
  • Akár hiszed, akár nem 1966
  • Jó nekem 1967
  • Felelj szépen, ha kérdeznek 1968
  • Bertalan és Barnabás 1969
  • Málnaszörp és szalmaszál 1970
  • Velem mindig történik valami 1972
  • Kire ütött ez a gyerek 1974
  • Már óvodás vagyok 1975
  • A nagy zuhé 1976
  • A lemez két oldala 1978
  • Az úgy volt 1980
  • Már iskolás vagyok 1983
  • Örülj, hogy fiú, örülj, hogy lány 1983
  • A hét bőr 1985
  • Az én Budapestem (német nyelvű útikönyv)
  • Felnőtteknek írtam 1997
  • Mosolyogni tessék 1998
  • Égigérő fű 1999
  • Cvikkedli 1999
  • Ajlavju 2000
  • De szép az élet 2001.
  • Ráadás 2002

A célcsoport a felnőtt és gyermekvilág volt, konfliktusokat, feszültségeket teremtve, azokat feloldva frappáns és ironikus nyelven. Film forgatókönyvet írt, Tv és rádiós szerepek is voltak tartalmas életében.

Fontos volt, amiben az őszinteség a barátság, közösségi munka és a játékosság.

A tíz éves korosztályhoz marad leginkább közel, s azontúl még a legnehezebbhez, a kamaszkorhoz. János kamasz fia is megjelenik egyik-másik szereplőben. A remek illusztrációkat Réber László grafikus vonalas rajza biztosította.

Janikovszky Éva kevés szóval írt, leegyszerűsítette a világ bajait, asszociációkat keresett, modell szerűvé vált a környező világ a néző, olvasó, hallgató számára, mert a LEMEZNEK (ÉREMNEK) ugye két oldala van nála is.

Zoli tortája c. kötete egy 10 éves kisfiúról szól, akkoriban úgy mondták, hogy elfoglalt munkába sietős szülők gyermeke Zoli, a hétköznapok rohanásában, a család nem tud ünnepelni, terv szerint elhalasztják a napot, ám mégis meglepetések történnek, lesz ünnepi torta, nevetés és szeretés és egymásra figyelés azon a napon.

A műben előjön az öregség és az ifjúság témája a vidékre utazó nagymama szerepében.

A lemez két oldala (1978) felnőtteknek szóló anyag inkább felnőtteknek szól a viselkedés színe és fonákjáról, de benne vannak olyan témák – dolgok, amelyekhez másképp viszonyul a felnőtt a családban és munkahelyen, a pletyka is érvényesül és az emberi mivoltunk lényege, jelei, hibái, tünetei.

Mosolyogni tessék! (1998) Derűt, bölcsességet sugall a Mű, a rossz hangulatból, kétségbeesésből is vissza lehet térni segítve a másik emberen. Önmagát megosztva, egyfajta életszemlélettel megtalálni nehéz pillanatokban a vidámságot, a mosolyt.

De szép az élet! (2001) Két részből álló mű, benne gyöngyszemek olvashatók hétköznapi dolgokról, eseményekről, az Élet apró örömeiről. Életfilozófia ironikus és humoros hangon, belőle őszinteség árad, hogy szorongás nélkül kell élnünk, mert megérdemeltük.

Cvikkedli (1999) Családi fotóalbumokat nézve (hátoldalon a dátum és név), akár csecsemőkortól kezdődően fel lehet térképezni az oldalági rokonokat is, aztán az utódokat. A képek fontosat üzennek, de itt Réber László rajzain át látjuk az ősöket és leszármazottakat.

Mi történik, ha nincs név egy bajszos szemüveges, cvikkeres férfit ábrázoló fotón, de a kisgyermek reménykedik, hogy Apa megmondja, kit ábrázol.

Mi van, ha Apa sem tudja, és küldi fiát Anyához?

Tanulságos kötet.

A hét bőr(1985) Az 1960-as évek kisiskolásairól szóló történet, úttörőkről, kisdobosokról, emberpalántákról, ártatlanságról  és csintalanságról abban a korban, amikor a szeptemberi iskolai évkezdés tolódik egyfajta  iskola felújítás-átalakítás miatt. A VII.b-sek patronálják a kisebbeket, idős embereket látogatnak a lakótelepen, hisz városban zajlik a történet. Tükröt tartanak a felnőtteknek, akik hajlamosak kibúvót keresni és találni, altatják saját lelkiismeretüket.

Tanulság: kell a szeretet, az odafigyelés, megértés a hétköznapokban.

Az életmű több kiadásban megtalálható a könyvesboltok polcain.

Ajánlom szeretettel!

Harasztiné Bata Zsuzsanna ny. óvodapedagógus

Kapcsolódó cikkek

KULTÚRHÁZAK ÉJJEL NAPPAL

A hagyományosnak mondható, évenként megrendezett országos program sajtótájékoztatója, ezen a szeles, de már tavaszt idéző februári napon – azaz 2020. február 4-én színes ajánlatával elvarázsolta a résztvevőket, érdeklődőket, óvónőket és

„A KÖNYVEK SZÁMA VÉGTELEN”

„A KÖNYVEK SZÁMA VÉGTELEN” fogalmazza meg Kölcsey Ferenc a Parainesis. c. írásában és “az időnk pedig véges” Hogy mi az érték, mi az, amit szívesen lapoz, olvas, elemez, mi az,

ZENEI ÉLMÉNYEK… HANGSZERVARÁZS ÓVODÁSOKNAK ÉS KISISKOLÁSOKNAK

Óvónőként, több évtizedes munkásságom alatt láttam, tapasztaltam, hogy milyen érzést vált ki a gyermekekből a szép és értékes zene. Diplomámhoz a szakdolgozatomat A zene személyiség fejlesztő hatásáról írtam. Igaz, ez