“AZ IGAZI FÉRFI KIMUTATJA AZ ÉRZELMEIT”

„Az igazi férfi kimutatja az érzelmeit.” – Na, de ne essünk át a ló túloldalára…

Magas, erős testalkatú (nem kövér, hanem erős) 6 éves fiú. Az „én gyerekem”, az „én óvodai csoportomba” jár.

Elesik.

Kolléganőm siet a segítségére. A fiú sírdogál. Nem sír, csak sírdogál. Amolyan gyerekmódra esett el, kicsit megüthette magát, seb sincs. Fekszik a földön és pityereg.

Kolléganőm sajnálkozva, jóindulattal felsegítené.

Közbelépek. Én már csak ilyen kemény vagyok… (Ettől függetlenül szeretem és tisztelem a kolléganőm.

  •  Fel tud állni. – mondom a kolléganőmnek.

A fiú feláll.

–    Tudsz segítséget kérni, ha szükséged van rá. – mondom a fiúnak, nem sajnálkozva és nem is hidegen, de kellően tárgyilagosan.

Néz ránk a fiú szenvedő tekintettel a „most ki ment meg?” kifejezéssel az arcán.

A térben egyértelmű, hogy én nem engedem az „áldozat- megmentős” játszmát.

  • Fáj? – kérdem. Naná… Bár a fájdalomnak a skáláit nem fejtegettem, de ő ahhoz van szokva, hogy a kellemetlenséget is fájdalomnak élje meg.
  • Kérsz rá puszit? Megöleljelek? – kérdem. Megkapja, amit kér szánakozás, sajnálkozás, nyafogás, nyenyergés nélkül. Egyszerűen és együttérzően.

Aztán, mert szerintem már egy ilyen nagyfiúnál elvárható lenne:

  • De tudd, hogy te már nagyfiú vagy. S egyszer férfi leszel. Szeretnél erős lenni?

Bólogat. Naná, hogy szeretne erős lenni!

  • Képes vagy rá. Van, hogy elesik az ember, aztán fel kell kelni. Van, hogy fáj, de aztán elmúlik. Vannak dolgok, amiket ki kell bírni. Benned van erő. Használhatod.

A fiúk fiúk, a lányok lányok. A kisbabák kisbabák. A kisgyerekek kisgyerekek. A nagygyerekek nagygyerekek stb. Továbbá vannak temperamentumbeli és életbeli történeteink, tapasztalataink másságaink. Ezek is alakítják a helyzeteket. Alakítják, hogy mikor van szükség ölbe vételre, vígasztalásra, ringatásra, mikor kell több tárgyilagosság és határozottság. És ez nem kell, hogy hideg legyen.

Lehetnek-e elvárásaink?

Szerintem kell, hogy legyenek elvárásaink magunkkal szemben, a szerepekkel szemben, a gyerekeinkkel szemben. Kellő érzékenységgel, finomsággal egyre magasabbra tehetjük a lécet. Csak az arányokat kell megtalálni. Mert a helyzettől, a szereplőktől függ, hogy mire van szükség…

Életre nevelünk.

Másrészt érdemes kiszabadulni a „jókislány” szerepből (ennek felnőtt változatai: jó óvó néni, jó anyuka, jó barát, jó bármi stb). Könnyű megszeretni ezt a szerepet, hogy „én jó vagyok”, „én megértek”, „én vígasztalok”, „én kedves vagyok”, „én segítek”.

Viszont, ha igazán jót akarunk, tudnunk kell, hogy vannak helyzetek, amikor az igazi segítség, hogy elengedjük ezt. Hogy hagyjuk, hogy maga álljon fel. Hogy hagyjuk, hogy a szenvedésekből a másik maga jöjjön ki. Amit a gyerek maga meg tud tenni, tegye meg maga – érzelmileg is. Hogy a konfliktushelyzeteket nem mindig nekünk kell megoldani – néha elég csak hagyni, hogy megoldódjanak, s legfeljebb egy határvédő vagy tényszerű felállásra van szükség. És az is lehet, hogy következetesen nemet kell mondanunk valakinek/valaminek. Ez egyáltalán nem zárja ki, hogy közben együttérzőek legyünk a másikkal. De a szereppel nem kell azonosulni, az érzésbe nem kell teljesen belemerülni. Tudatosnak kell lennünk.

Sajnos vannak emberek, akik túl hidegek, szigorúak, kemények a gyerekekkel, emberekkel. Az is lehet, hogy velünk is azok voltak vagy még ma is azok. De ez nem írhatja felül azt, hogy a dolgokat, helyzeteket tényszerűen is látni tudjuk. A ridegségtől vagy az agressziótól való elzárkózás nem jelenti azt, hogy a másik véglet a kiút.  Ha így van, akkor az egy belső munkát igényel a pedagógustól.

Fentős Eszter, óvodapedagógus

Csaba József ÁMK Óvoda, Csákánydoroszló

Kapcsolódó cikkek

DR. VEKERDY TAMÁS: “A MESÉK OLDJÁK, VIGASZTALJÁK, MEGNYUGTATJÁK A GYEREKET”

Dr. Vekerdy Tamás: “A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyereket” “A mese tanulsága erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek

MESE ÉS VALÓSÁG – BESZÁMOLÓ EGY INNOVATÍV SZÜLŐI ÉRTEKEZLETRŐL

Óvodámban minden nevelési évben három szülői értekezletet tartunk. Az értekezletek hagyományos formáját a 2017-2018-as nevelési évben bontottam meg. Szükségét láttam, hogy a munkából elfáradtan megérkező szülők feltöltődjenek, és olyan gondolatokkal

MI MINDENT KELL TUDNIA EGY 6-7 ÉVES GYEREKNEK AHHOZ, HOGY FELKÉSZÜLTEN VÁGJON NEKI AZ ISKOLAI ÉLETNEK?

Milyen lelki-fizikai állapotban kell lennie, hogy ne kudarcként élje meg az első osztályt? Noha az iskolára való alkalmasságra való előkészület elsősorban az óvoda feladata, mégsem elhanyagolható a család szerepe a