Az Ovi-Suli.hu kiadója a Sprint Kft. © minden jog fenntartva

Hírek

Talán éppen a tél utolsó havas napján, február 17-én találkoztunk a XI. kerületi TIT Stúdió-ban. A zord időjárás ellenére is sok óvodapedagógus kolléga tartotta fontosnak eljönni erre a szakmai találkozóra, mert



Körmöci Katalin, az Óvodai Nevelés c. lap főszerkesztője, mestertanár és ezen országos szakmai összejövetelek fő szervezője köszöntötte a pedagógus kollégákat. Megnyitójában a gyermekek belső érésének eltérő ütemére hívta fel a figyelmet, amiért az úgynevezett átmeneti szakasz átível az iskolába, s ezért az iskolára való felkészítés nem lehet egyedüli óvodai feladat.

A végső cél, vagyis a boldog és elégedett gyermek, az egyéni érés, és a családi nevelés, valamint az óvoda szocializációjának együttes eredményeként válik valóra.


Sajnos, a NEFMI képviselője nem tudott eljönni, mert a köznevelési törvény utómunkái még javában folynak, így érdemben nem is tudott volna nyilatkozni a változásokról.


Helyette Pivókné Gajdár Klára, az év Brunszvik Teréz díjasa, szakvizsgázott óvodapedagógus beszélt az egykori „alapnevelőket” mintegy 50 éve foglalkozató szakmai témákról. „Lehet, hogy még mindig hasonlókkal küszködünk?”- tette fel a kérdést az előadó.


Az idő előtti követelmények túlterhelést idéznek elő a növendékben. – írta az akkori Óvodai Nevelés. Sorra vette a korabeli cikk az iskolai környezet ingerszegénysége és teljesítményelvű oktatása, a türelmetlen hangnemű iskolai nevelése területeit, és rámutatott azoknak, az óvodaihoz képest egyértelmű ellentmondásaira.

Az óvoda-iskola átmenet pedagógiai szempontból mindenképp törést szenved azzal is, hogy ridegek a tantermek, kevés játékot, mondókát ismernek fejből a tanítók. ..... Már 1962-ben említést tett e szaklap - az akkor még gyerekcipőben járó - televíziózás károsító hatásairól. ..... A jó megoldás az lenne, ha a pedagógusok a gyermekek pszichológiai alapú megismerésére törekednének.


Vekerdy Tamás pszichológus a gyermeki színterek kapcsolatáról beszélt.

Szerinte nem az óvoda dolga az iskolára való felkészítés! Az iskolába még óvodás gyermek megy. A gyermek tragédiája az, hogy még nem tart ott, ahol a felnőttek szeretnék, ha lenne. A felülről szabályozottság a diktatúrák jellemzője, a siettetéssel a felső fokozatnak akarnak az alsóbbak mindig megfelelni. A Tanár úr többféle nemzetközi méréses vizsgálatot említett, amelyek arról szóltak, hogy a siettetésnek például az olvasás-írás tanításában egy életre szóló következménye lehet: a tanulás iránti kedv lelohad.

A demokratikusan működő országokban a pedagógia alapkérdése: „Legyél, aki vagy!” A diktatúrákban: „Legyél az, akivé én akarlak tenni!”

Bár az utóbbi 5-6 évben sokat javult a magyar kisdiákok olvasási készsége, mégis a svédek, finnek, norvégok a nemzetközi szint felett teljesítenek évek óta az értő olvasással, mert fokozatosan és „lustán” oktatva, kivárják a gyermeki érést.

Már Hermann Alice és más nagy elődök is arra figyelmeztettek, hogy a gyermek elemi szükségletéből kiindulva neveljünk, oktassunk.

Nemcsak az iskolában érik a gyerekeket frusztrációk, hanem otthon is, mert a szülők szintén türelmetlenek velük. Ezzel zárul a kör, hiszen annak minden szereplője, aki érintett ebben a rendszerben, végül is örömtelen lesz.

„Miért depresszívek a gyerekek?” - tette fel a kérdést a Tanár úr.

A magyar gyerekek nagy része nem hall mesét otthon. Ennek az a következménye, hogy nem alakulhat ki bennük az a belső kép, ami segítené őket napi konfliktusaik érzelmi feldolgozásában.

Helyette külső képet (a televízió képeit) kap a kisgyermek, amely blokkolja a belső, elaborációt segítő folyamatokat. Azt eredményezi a sok látott mese és kép, hogy egyre duzzadnak a gyermekben az agresszív energiák, amit nem képes belső munkával feldolgozni, mert korábban nem tanulta meg, és azért is, mert nincs rá idő és alkalom, hogy legalább egy felnőttel közösen értelmezze a látottakat.

Szót ejtett még Vekerdy Tamás a különórák kártékony hatásáról az óvodában, a pszichológus szerepéről, a mai szülők érdektelenségéről a nevelés terén.


Futó Judit, klinikai szakpszichológus, a család felől közelítette meg a kisgyermekek lelki sérüléseinek vizsgálatát.

Arra a következtetésre jutott - anyaként éppúgy, mint pszichológusként -, hogy egy éves kor alatt a rendszeres anyai gondoskodás a kognitív, nyelvi, szociális fejlődésben nélkülözhetetlen, míg kétéves kor után már ez a szerep néhány órára átadható egy megbízható személynek. Aztán később már kisebb létszámú közösségbe is vihető a kisgyermek.

Az édesanyáknak is igényük van – és úgy, hogy közben ne legyen lelkiismeret-furdalásuk – egy kis kikapcsolódásra, mentális állapotuk javítására. A gyermekkel megélt minőségi idő erősíti a kötődést. Az érzelmileg kiegyensúlyozott otthoni közegtől függ, mikor válik iskolaéretté a kicsi.

A gyermek akkor van jól, ha az anyja is jól van! Magyarországon sajnos még mindig általában az anyák kényszerülnek karrierjük feladására a gyermek jövetelekor. A családon belüli munkamegosztás még mindig inkább konzervatív: a házastársak közti elégedetlenség egyik fő oka.

A kisgyermeknél kialakult biztos kötődés eredményezi azt, hogy óvodai-iskolai közösségben kevesebb viselkedési problémát fog okozni társainak és nevelőinek.


Angyalfiné Varga Julianna, mesterpedagógus, egy átmenetet segítő óvodapedagógiai gyakorlatot mutatott be, amit az újbudai Tesz-vesz Óvodában évek óta alkalmaznak.

Julikáék intézményéről megint sok érdekeset tudhattunk meg, rengeteg képpel illusztráltan. Megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy a családokra folyamatosan és közvetetten hatnunk kell, hiszen a pedagógiai eredményeink nagyban függnek e kapcsolatoktól. Intézményükben az átmenet komplex problémakörét folyamatos informálással, valamint a lehetőségek felkínálásával igyekeznek oldani.

Partneri viszonyra törekednek a szülőkkel és ennek érdekében minden kezdeményezést és igényt felkarolnak. Ezért alakult meg náluk például a Szülők Klubja, ahol egymástól is tanulhatnak az anyukák, apukák, sőt közös hétvégéket is szervezhetnek. Az éves nevelési tervbe a szülők is javasolhatnak programokat, saját igényeik szerint.

Részletesen kitért arra, ők hogyan segítik elő a gyermek alkalmasságát az iskolára a szokások, a szociális alkalmazkodóképesség, valamint az egyéni sajátosságok szintjén. A gyakorlat bebizonyította náluk, hogy a heterogén óvodai csoport még jobban segíti az átmenet előkészítését. Az így nevelt gyerekek sokkal elfogadóbbak és együttműködőbbek a kisebbekkel, a sajátos nevelést igénylőkkel szemben, mint a homogén csoport tagjai.


A szünet előtt Körmöci Katalin ismét egy kis meglepetéssel szolgált nekünk: Miért énekel a fülemüle? című képsorával és a hozzáfűzött gondolataival érzelmileg tovább tudta fokozni az összejövetel hangulatát. Köszönjük!


Nevigyánszky Éva, az ELTE–TÓK Gyakorló Óvoda vezetője, bemutatta, ők „hogyan csinálják”, vagyis hogyan élik napjaikat ebben a speciálisan működő óvodában.

Az óvodavezető is felhívta a figyelmet a vegyes csoport sokoldalú és kedvező pedagógiai hatására. Ez a keret elsősorban indirekt nevelő erőket rejt.

Engedjük ezeket érvényesülni a mindennapokban, ajánlotta az előadó. Ebben az óvodában nincs különóra, viszont számukra az a fontos, hogy a szülő nyíltan érdeklődjön a gyermeke fejlődéséről, azaz bármikor bemehet hozzájuk, akár a csoportszobába is.

A gyakorlóiskola visszajelzése az, hogy gyermekeik „kreatívak”, és valljuk be, kell ennél nagyobb elismerés az óvodapedagógusok számára? Az egykori neveltek is szívesen járnak vissza az ovis találkozókra: „Jó volt ide járni! Mert szerettél.”


A moderátor azzal ajánlotta figyelmünkbe Duró Zsuzsa pszichológust, hogy egykor tanítóként maga is megtapasztalhatta az iskoláskorba vezető átmenet kérdéseit, problémáit. Az előadó rendre elmondta, melyek az iskolaérettség kritériumai külső-belső fejlettség tekintetében. Hangsúlyozta, az iskolában teljesíteni kell a gyermeknek a képességei szerint, mégse feledjük el, hogy boldog ovisból lesz a boldog iskolás. Tehát a valóban iskolára érett kisgyermek kerüljön az új intézménybe.


Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa szintén megerősítette, a köznevelési törvény háttéranyagai készülőben vannak, ezért most még kár erről kérdeznünk.

Ellenben szívesen beszélt a praxisában előforduló panaszok jellegéről és a jogi segítség lehetőségeiről.

Véleménye szerint az óvoda egy remek hely - ahol a gyermek biztonságban van. A pedagógusok – éppen bevonásukkal - befolyásolhatják a szülők véleményét, korrigálhatják tévedéseit, megváltoztathatják előítéleteit.

Sajnálatos tény, hogy a médiákban sohasem a pozitív mintát sugalló óvodai-iskolai gyakorlatról ejtenek ma szót.


Lendvai Lászlóné (Ani), óvodapedagógus és szakértő, a Mód-Szer-Tár Kft. nevében, a minőségbiztosítás legkisebb napi jeleitől indítva eljutott a minőség/minősítés kérdéseihez.

Az intézményi működést áthatja ma már ez a szemlélet, nemcsak dokumentumaiban, hanem a gyermekkel, a kollégákkal, és a szülőkkel való együttgondolkodásban, ahogy az előbb említett példák is bizonyították.

Az ellenőrzési és értékelési tevékenységnek folyamatosnak kell lennie, a jövő szakértői és az intézmény vezetőjének együttes felelősségeként.

A központi, oktatáspolitikai szemléletváltást a törvényi módosítások tükrözik.


Körmöci Katalin személyes hangú záró gondolatai, szakmai összegzése után egy kis játék következett: a tombola.

Köszönjük az ismét kiváló szervezést és Kati szakmai munkáját, mellyel hozzásegített bennünket az átmenet kérdésének sokrétűbb, egyben alaposabb értelmezéséhez.


Markovits Judit szakpedagógus, mediátor

Budapest