Az Ovi-Suli.hu kiadója a Sprint Kft. © minden jog fenntartva

Hírek

A közös ünneplés másik apropója pedig az volt, hogy immár 10. alkalommal gyűltünk össze Körmöci Katalin jóvoltából, aki mindig fontosnak tartotta összehívni az óvodapedagógusokat, hogy közösen megvitassuk az éppen aktuális elméleti-tudományos, és a gyakorlati-módszertani kérdéseket. Nélküle ez a lap már lehet, hogy a feledés homályába veszett volna, ahogy azóta sajnos, több periodikával ez  megtörtént.

Átéltünk vele hosszú nehéz hónapokat, bízva Kati kitartásában és innovatív képességében, amíg ez az egyedülálló és nagy hagyományú folyóirat  megbízható kezekbe kerülhetett a SPRINT Kiadónál . Köszönet illeti éppen ezért a főszerkesztőt, hiszen szó szerint missziót teljesített mindannyiunkért, amikor a lap a túléléséért küzdött.

A most már új formátumban, színesen megjelenő Óvodai Nevelés nélkülözhetetlen segítője korunk óvodapedagógusának, aki a szakmai nézetek és kísérletek örökös tisztulási folyamatában él és dolgozik.


A március végi pénteken az időjárás sem volt ugyan kegyes hozzánk, mégis teljesen megtelt a TIT Stúdió második emeleti előadója, még az óvodapedagógusok számára oly fontos pályázati, és a pedagógiai dokumentumok megújításának közeli határideje ellenére is.

Az ország szinte minden részéből érkeztek vidám és lelkes pedagógusok, megtisztelve a szakmai összejövetelt, mely megint
„A gyermek mindenek felett álló érdeke” szellemében, és  „A gyermek szeme a jövő tükre” címmel hirdetett meg a lap.

Körmöci Katalin, az Óvodai Nevelés főszerkesztője, egy kis zenei-képi ráhangolás után szeretettel köszöntötte a megjelent óvodapedagógus kollégákat, és a lapnak hosszú éveken át szakmai segítséget nyújtó Perlai Rezsőnét (Évikét), az ugyancsak díszvendég W. Mikó Magdikát, és Harcsa Tiborné Hornyák Katalint.


Pár mondat erejéig a SPRINT Kiadó ügyvezető igazgatója Machos Ferenc is üdvözölte a résztvevőket, a cég marketing vezetőjével, Mester Tamással együtt. Két-két gyönyörű tortát ajánlottak fel a dupla jubileum alkalmából, amiből aztán mindenki kedvére kóstolhatott a szünetben.


A téma aktualitásának felvezetőjében Körmöci Katalin kifejtette, „néha meg kell állni” és visszatekintenünk a múltba, hogy jelen feladatainkat, egészen pontosan az Új Alapprogram pedagógiai kiegészítését és aktualizálását elvégezhessük. Úgy vélekedett, így a dokumentum „egész jó!” lesz, hiszen jó alapokon nyugszik. A találkozó egyik célja éppen az lenne, hogy rámutassunk azokra a pontokra, ahol a helyi dokumentumokban valóban változtatásra lenne szükség, az Új ÓNAP szelleme szerint.


Dr. Csíkszentmihályi Mihály egy elgondolkodtató idézetével zárta a főszerkesztő a bevezetőjét: „...ahhoz is tovább kell lépnünk, hogy egy helyben maradhassunk...”.

(Nehéz mindenről említést tenni, ami ezen a találkozón elhangzott, éppen ezért felvállalom a magam szubjektív szűrőjét, törekedve a lényeges szakmai gondolatok közlésére.)


A következő előadó dr. Nadrainé Szent-Gály Viola, az Educatio Óvodafejlesztési Iroda vezetője volt, „Az Alapprogram üzenete és kutatás-fejlesztés az Educatióban" címmel. A magyar kormány Nemzeti Reformprogramja keretében valósult meg az Új ÓNAP kiegészítése, hogy elérjük az Európai Unió 2020-ig tervezett oktatási-képzési céljait. Jól állunk a kisgyermekek fejlesztésében uniós összehasonlításban is, mert 90%-uk részt vesz benne. (Jogosan büszkék lehetünk, hogy a magyar óvodaügy kimagasló helyen áll a nemzetközi mezőnyben. A szerző)


A 2012. évi CXC. a nemzeti köznevelésről szóló törvény a hátrányok csökkentése érdekében még előbbre hozta minden gyermek számára a fejlesztést (a kötelező óvodáztatással), az esélyek növelése érdekében. Gondolva ezzel a valóban leszakadó térségek kisgyermekeire, ahol közel 20%-uk eleve jelentős hátránnyal kezdte az iskolát, még az egy éves előírt óvodai nevelés ellenére.

Az Új ÓNAP módosításai vélhetően tovább differenciálják a nevelésbeli értékeket, célokat.

Az iskolai kudarcok megelőzése érdekében az óvodákban még hangsúlyosabbá vált a játékközpontú szemlélet, az erkölcsi-érzelmi fejlesztés, valamint kiemelten fontossá a mozgás általi közösségi nevelés is.

Hivatkozott a Biztos Kezdet Programra, amely ezekben a hátrányos térségekben minőségi változást hozott nemcsak a gyermekek, hanem az őket gondozó dajkák, szülők életében is. Példája jól mutatja, hogy az óvodát a támogató rendszerével együtt érdemes vizsgálni és értékelni.

Óvodapedagógusról lévén szó, Viola néhány ajánlást tett a gyakorlati megvalósítás érdekében, mind az erkölcsi-közösségi, mind az érzelmi - és egyben a hazaszeretetre is mint értékre fókuszáló - tartalmakat és készségeket illetően.

Az Educatio óvodafejlesztéssel foglalkozó vezetője előadásában hozzátette még azt is, hogy szorosabbra kell fűzni az együttműködést az iskolák és az óvodák között, hogy minél előbb érezhetővé váljon a hatévesek hátrány-kompenzációja, vagyis minél kevesebb gyermek maradjon vissza még egy évet a korábbi intézményében. Ennek érdekében még tudatosabban érdemes újratervezni intézményi és rendszerszinten a gyermekek egyéni átvezetési programját, megvalósítva ezzel a minőségi nevelést.


Antal Judit, mentálhigénés szakértő és szaktanácsadó következett, a győri Barbori Bt. képviseletében. „Emberség és eredményesség összhangja az óvodai nevelés módszereiben” címmel tartott előadásában külön hangsúlyozta az emberkép és az óvodakép kapcsolatát. Az emberkép=MAG, melyet tudatosan tervezett feladatokkal nevelünk: előbb meg kell ismernünk, megértenünk, majd kibontakoztatnunk,  hogy növeljük ezzel az esélyeit.

Óvónőként úgy látja, hogy az énkép kialakításában szintén jelentős szerep jut a szakembereknek, akik sorozatos döntések elé állítják a gyermeket, indirekt nevelésük alatt. Eric Berne munkásságára utalt, - ami már alapvetésnek számít a mai kor pedagógiájában - az erkölcsi-szociális lénnyé nevelésben.

(Csak emlékeztetőül a Berne-féle 4 „érintésről”, azaz a feltétel nélküli, lelkileg egészséges emberré nevelő, továbbá a mindig feltételhez kötött és ezért szorongást kiváltó kapcsolatról. A másik két nevelési mód, amivel visszafordíthatatlan személyiségzavarokat okozhatunk: az örökös büntető eljárások alkalmazása, illetve a minden esélyt kizáró szeretetnélküliség.
Ne felejtsük el, minden ember éhezik az érintés valamilyen formájára naponta, akár szemkontaktus, akár csak egy kis figyelem formájában. A szerző)


Mi a teendő, ha a kisgyermek sérült énképpel érkezik az óvodába?


Antal Judit korábbi nevelési gyakorlatából eseteket említett, sok humorral fűszerezve azok hatásait. Mindannyiunk számára fontos feladat a család okozta sérüléseket tudatosan kompenzálni az óvodában úgy, hogy folyamatosan lehetőséget biztosítunk
a gyermeki énkép javítására. Ha a szakember a szeretet, a biztonság, az elfogadás nyelvén szól a kisgyermekhez, akkor azzal előbb-utóbb önkorrekcióra készteti a neveltjét.

Hogyan értékeled most magadat? Szerinted hogy sikerült megoldanod ezt? Van valami ötleted a megoldásra? - ezekkel a kérdésekkel segíthetjük a reális önkép kialakítását. Az értő figyelem az elképzelések és megoldások összhangját teremti meg a kisgyermek számára. Antal Judit szerint a legerősebb hajtóerő ennél a korosztálynál a jutalom iránti vágy, hosszú távon ez a leghatékonyabb fegyelmező erő az óvodapedagógus számára.

Hajdúböszörményből érkezett Dr. Pálfi Sándor docens (DEGyFK) „A jövő óvoda-pedagógiája a gyermeki tevékenységeken keresztül” című előadásával. A szakmai nyelv pontosságát hangsúlyozta a TEVÉKENYSÉG szó értelmezésének körüljárásakor. Hiszen ez, ellentétben a foglalkozás szóval, egészen mást takar elméleti és gyakorlati értelemben egyaránt. A történeti változások említése során ráirányította a figyelmünket arra, hogy mindig a társadalmi elvárások valóságtartalma tükröződik ezen fogalmak használatában.

Dr. Pálfi Sándor javasolja, vegyék ki az ÓNAP-ból a csoportfoglalkozás szót, mert - az említett szakmai okok miatt - zavaróan hat. A tevékenység szó ugyanis jelenthet: cselekvést, aktivitást, műveletet egyidejűleg.

A tevékenység fogalom sokkal inkább korosztályos jellegű, mert a gyermeki lélek belső erőit használja a fejlesztéskor, a meglévő kompetenciákat mozgósítja és organikusan kapcsolódik a korábbi tevékenységsorozathoz.

Összefoglalva: A szakmai nyelvben még tovább élnek a korábbi fogalmak, melyek zavart okozhatnak az értelmezésben. Jobban segítené az átmenetet, ha az iskola sokkal több innovációt átvenne az óvodai nevelésből. Persze, a 30 körüli csoport és osztálylétszámok egyáltalán nem kedveznek a minőségi célok kivitelezésében.


Hosszabb ebédszünet következett, mert a nagy számú résztvevő ekkor átvehette a belépőhöz járó italát, süteményét és megtekinthette a SPRINT Kft. által meghívott kiállítók termékeit. Be kell vallanom, engem is meglepett a játékok, könyvek, óvodai-kerti berendezések, szakmai továbbképzések bősége, színes kavalkádja. Valahogy azt sejtette velem, hogy a közeljövőben újra szélesebb társadalmi elismertséget kap az óvodaügy, ha ennyi vállalkozás tartja fontosnak  ezen intézmény kiszolgálását, fejlesztését.


A második félidő Dr. Vekerdy Tamás pszichológus „Min múlik gyermekeink boldogulása?” című előadásával indult. Ismét hangsúlyozta: Az óvoda nem az iskolára készít fel! Tudjuk tapasztalatból, van olyan kisgyermek, aki majd csak egy-két-három év múlva éri el az iskolaérettségét. Az óvónők tökéletesen tudják, mikor menjen a gyermek iskolába, de tudnunk kell, hogy oda még óvodás lép.

A TV, (a számítógép) előtt ülő gyermek kimarad abból a spontán fejlődési szakaszból, amit a szóbeli mesehallgatás élménye nyújthat számára. Ráadásul ez a technika nyújtotta külső kép leállítja a belső kép fejlődésének folyamatát, ami éppúgy fontos lenne az (ön)kép kialakulásához, mint a feszültségei feldolgozását segítő lelki folyamatok (elaboráció) működtetéséhez. Előadásában kitért az anyanyelvi fejlesztés lelki hátterére is.


A következő előadó Csányi Tamás adjunktus (ELTE TÓK) volt: „Mozgás és jelentősége a változások tükrében.” Kíváncsian vártam előadását, mert még élőben nem hallhattam, ráadásul az ÚJ ÓNAP tartalmilag éppen a mozgás témakörében  bővült a legtöbbet.

Valljuk be, a testmozgás régen rendelkezett ekkora hangsúllyal a nevelésben, mint manapság. Ifjú kollégánk statisztikailag is jól érzékeltette a hallgatósággal, hogy nemcsak fiziológiásan fontos a mozgás kisgyermekkorban, hanem a lelki-értelmi fejlődését is serkenti. Ezen túl a szociális készségek szintén kiválóan alakíthatók, ha a pedagógus jól megválasztott játékokat használ. Igazán szemléletesek voltak azok a képek, melyekkel az e közben elkövethető hibákat illusztrálta.

Érdekességképpen emelte ki, hogy az udvaron átlagosan 17-szer többet mozog a gyermek, mint egy tornateremben. Személyesen is arra ösztönzi a szülőket, sokkal többet tegyenek a gyermekük egészséges fejlődéért. Járjanak gyalogosan, vagy kerékpárral az óvodába. A napi mozgásszükséglet 20%-át ily módon tudnák biztosítani gyermeküknek. (Ez az arány bizony számunkra is megszívlelendő lenne, a jó mintáról nem is beszélve! a szerző)

Ötletes volt Csányi Tamásnak a tévedésekről (téveszmékről?) összegyűjtött és megszívlelendő gondolatsora is. Bizony, sok esetben a régi rutin működik, de éppen ezért a helyi tervezéskor újra gondoljuk át a „kiesős”, és más versenyszerű játékokat, mivel azok azt a célt nem szolgálják, hogy a gyermekek mindegyike felszabadultan mozogjon, motiváltan vegyen részt azokban. Ráirányította a kollégák figyelmét, soha ne legyen csoporttárs a célpont egyik játékban sem, az agresszió levezetésének nem ez a szakszerű a módja. Arra is kitért, nem helyes a mozgás megvonásával büntetni, mivel a gyerek attól még sokkal feszültebbé válhat. Összegezve: a mozgás közvetlenül hat a gyermek személyiségére, a kommunikáció fejlődésén keresztül az együttes mozgásokon át egészen a bajtársiasság (az empátia) kialakulásáig.


Novodonszki Mária, tagóvoda vezető, Salgótarjánból érkezett. „A gyermek önmegvalósítását támogató nevelő tevékenység és óvodai élet” címmel tartott előadást. Nagyon sok vetített képpel alátámasztott gondolataiból mindnyájan kiérezhettük, hogy egy olyan óvodát mutatott be, ahol jól érzik magukat a gyermekek. Az intézményi embléma értelmezésével kezdte, ami az összetartozás, az egyediség, az érzelem, a tevékenykedés, a biztonság szimbóluma egyben. (Ugye, mennyi pedagógiai üzenet belefér egy kis ábrába?)

Elsőként az óvoda tevékenységrendszerét ismertette, ahogy eddig is dolgoztak. Majd kitért a tevékenységek útján megvalósuló tanulásról. Harmadikként említette azokat a sajátos tevékenységeket, melyek megkülönböztetik intézményüket a többiektől. Végül az intézmény és a család kapcsolatának formáiról beszélt, és folyamatosan szemléltette a kivetített képekkel.

Szerinte a gyermek boldogulásához a következő tulajdonságok szükségesek: problémaérzékenység, kitartás, kreativitás, felfedezőképesség, elhivatottság. A tanulás tervezésekor projektekben gondolkodnak, amely mind a gyermek, mind a pedagógus személyét képes megmozgatni. Mivel a megismerő tevékenységek ezzel egymásra épülnek, még örömtelibbé (motiváltabbá) válik általa a tanulás. A projekt segítségével a gyermeki öntevékenység teljes mértékben kibontakozik, különösen akkor, amikor változatos problémák elé állítjuk őket. Különösen tetszett, ahogy előkészülnek a projektre. Kalendáriumot állítanak össze a gyermekek igényei szerint, ezt követi annak a rajzos terve, amit folyamatosan módosíthatnak az ovisok. Sok munkával és párbeszéddel alakul ki a KALENDÁRIUM elfogadott változata. Még ezt sem tekintik véglegesnek, tovább alakulhat menet közben, hiszen a projekt sorozatos egyeztetésekkel készül.

A szülők is bevonódnak az óvodai munkába, látva ezt a tablót, mint ütemtervet. A legvégén kiállítással, előadással, stb. adják tudtul a többi óvodásnak, a szülőknek a folyamat eredményét, termékét, vagy a kiránduláson szerzett élményeket.


Körmöci Katalin, mestertanár, az Óvodai Nevelés főszerkesztője, a program szakmai gondozója zárszavában hangsúlyozta: a projekt szemléletű nevelés a gyermeki személyiséget minden oldalról fejleszti, a szabad választások tovább ösztönzik a tevékenykedésre, a sikerre. Minden kedves résztvevőnek megköszönve az értékes gondolatait, további eredményes szakmai munkára buzdított bennünket.

Majd ezt követte a TOMBOLA, amelynek nyereménytárgyait a kiállítók ajánlották fel a résztvevőknek.


Markovits Judit, szakpedagógus, mediátor

Budapest